Bűnbarlang?

A szállóba bárki betérhet, de csak saját felelősségre, hiszen a vérszívók egy része itt tanyázik, és a Kuruták is itt szállnak meg, ha bejönnek a városba. De bármelyik alvilági figura betérve ide menedéket talál. Már persze ha megtalálja a bejáratot, hiszen az a főtér egyik sarkában felállított kereszt mögött van. Bár félnek a kereszt erejétől, mégis ezt találták legjobb megoldásnak, hogy elrejtsék a bejáratot.
Ki gondolna arra, hogy éppen a szent terület alatt van a bűnbarlang? Talán ha tudnák, hogy nincs is megszentelve a hely.



A szobalányokat nem érdemes kihasználni, hacsak nem akarja a kedves vendég, hogy fokhagymaszagban kelljen aludnia. Nem tudom mit ér a fokhagyma egy vámpír ellen, de hát na...

Találkozóra jövök ide, egy régi baráthoz. Már magam sem tudom megmondani pontosan hány éve is ismerem. Kicsit keresni kell az emlékeim között, hiszen megvan annak már vagy ezer éve is, hogy először láttam őt. Aztán elég hosszú időre eltűnt. Nem is csodálom, hiszen egy sok ezer éves vámpír feltűnő egyéniség már. Különösen ha valaki ilyen szép, mint ő, hogy még a vámpírok is elismerik. Izzy kért meg erre, miatta vagyunk itt, hiszen a fiú szeretne vámpír lenni. De ehhez kell valaki, akiben meg lehet bízni.
Belépve a vámpírok szentélyébe kicsit furán érzem magam. Nem tudom kinek tetszik ez, de nekem nem, hiszen olyan az egész, mintha csak a nagyközönségnek csinálták volna, s nem valós vámpíroknak. Mulatságos, de ez sokaknak bejön, én ugyan nem fogok panaszkodni. Az az igazság, hogy nagyon sok ifjú vámpír van, akiknek ez bejön.
Körbenézek, hogy megtaláljam akit keresek, s leülhessünk mellé a velem tartó fiúval.
- Szép estét.
Üdvözlésképp kezet nyújtok Dareiosz felé, s fejjel is biccentek egyet, majd le is telepedek.
- Ha megengeded, bemutatnám neked az ifjút, s elmondanám neked jöttünk célját.

*Nyugodtan kortyolgatja italát, és ha nem ismerné az érkezők többségét, még akkor sem lehetne eltéveszteni, kikre vár, és nem csak azért, mert hárman vannak, hanem a belépő miatt, amit bemutatnak. Egy finom mosoly tűnik fel az arcán pár pillanatra, aztán mintha ott sem lett volna...
El kell ismernie, ettől látványosabban még ő sem tudott volna megérkezni, mint tette azt a vörös hajú ifjú. Amint az asztalához érnek, feláll, úgy nyújt kezet régi barátjának.*
-Szép estét neked, is Raul, örülök, hogy látlak. Noel... közhellyel mondhatnám, kész férfi lettél, mióta nem láttalak. Francis ugye megvan még?
*Noel sem marad ki a köszöntésből, mosolya jelzi, lehet, idősnek mondható, de az elméje a régi, emlékszik még arra a bizonyos koponyára, amit tüzetesen meg kellett néznie, milyen remek állapotban van... nem esett nehezére. A másik fiúra pillant, nem sokon múlt, hogy ne a földön kössön ki.*
-A fiatalurat még nem ismerem, de hatásos volt az érkezése, ezt meg kell hagyni, és ha koporsóra vágysz, azt hiszem, az is megoldható. Dareiosz volnék.
*Izzyvel is kezet fog, elidőzik rajta a tekintete, ám végül nem ül vissza, a szoba felé invitálja vendégeit, hogy ott beszélgessenek, ne a kíváncsi szemek előtt., amikből akad néhány. Azt nem lehet nem kiszúrni, hogy a kis vörös hogyan nézi, de úgy tesz, mintha ez nem lenne lényeges, sajnos vagy éppen szerencséjére ez megszokott dolog.
A szoba ajtaját kinyitva előre engedi vendégeit, Izzy elöl félreáll, mielőtt hasonló produkciót mutat be, mint pár perccel ezelőtt. Valóban átrendezték a kérésére a helyiséget, kényelmes fotelek vannak egy kisebb dohányzóasztallal tarkítva, a sarokban egy bárpult, ahol bármivel kiszolgálhatják magukat. Miután a társaság leült, csak akkor foglal helyet.*
-Gondolom fontos dologról van szó, ha tudok segíteni, nem kérdés, hogy megteszem.
*Fordul Raul felé. Régen látta, és a baráti csevej már hiányzott neki. Egy dolog zavarja, amit ugyan kint nem erőltetett, de itt nagy valószínűséggel nem fogja kerülgetni a forró kását.*

Örülök neki, hogy Noelt megismeri. Pedig valóban nem tegnap látta, de az is tény, hogy nem is várhattam volna mást tőle. Izzy sem hazudtolja meg magát most sem. Lányos zavarában szinte repülve teszi meg az utolsó métereket.
- Szép bemutatkozás. Ő lenne Izzy. Izzy Maddison.
Amint sikeresen megtaláljuk mind a helyünket, már elém is tárul a kérdés, miszerint mi okból is kerestük fel Dareioszt, így azzal a kérdéssel, hogy megtudjam mi újság van rég nem látott barátommal, későbbre hagyom.
- Szóval ez a két fiú nagyon is ragaszkodik egymáshoz. A szoros kapocs pedig a szerelem. Noel már így is félvámpír, s hamarosan eljön az ideje, hogy ennél több legyen. Ha ő is vámpírrá lesz, Izzy viszont ember marad, nem lehetnek tovább ugyan olyan kapcsolatban, mint eddig, vagyis túl sokáig biztosan nem. Én nem ölelhetem be, mert ugyebár ha Noellel megteszem, már nem áll módomban, így te jutottál eszembe. Téged szeretnénk megkérni, hogy apja légy a ifjúnak.
Kíváncsi szemekkel nézek Dareioszra, s remélem, hogy nem okozok a kéréssel gondot, vagy hatalmas meglepetést. Majd a két fiúra nézek, hogy helyeslést várjak.
- Kimaradt valami? Kezd a memóriám romlani.
Persze közelről sincs baj a memóriámmal, de valahogy szót kell adni nekik is.

Időőő...
Már megint előkerül ez az átkozott szó. Ha a lelkembe látna, tudná mennyire utálom. Nem értheti meg senki, hogy mekkora lelkiismeret furdalást tud okozni nekem az, hogy Noel miattam félvámpír. Azt akarom, hogy megérezze mindezt, amit egy ember csak érezhet, s egy vámpír már nem. Persze az is tény, hogy vámpírként olyat is érezhet, amit ember sohasem. S bármennyire is vagyok már vén róka a vámpírok sorában, azért tudom mennyi bajjal, nyűggel jár az átváltoztatás utáni időszak.
- Tudom, hogy sürget az idő, nem kell figyelmeztetned!
Biccentek egyet felé, s bántás sincs a hangomban, mert tudom, nm bántásból mondta. Engem nem ő bosszantott fel, hanem úgy maga a tény, hogy már nincs sok idő.
Figyelmesen végighallgatom az érveket, s ellenérveket, s nem igazán tudok mit hozzáfűzni, így fejemet megrázva jelzem, nincs mit mondanom.
- Ez így kimerítő volt, azt hiszem.
A két fiúra nézek, vajon mit is szólnak hozzá, hiszen elég nagy döntés ez részükről. Főként Izzy részéről, lévén Noelnek már nem sok választása van.
- Izzy, még így is tartod magad a tervedhez? Még van visszaút.
Kérdő tekintetet vetek rá, de tudom, hogy mi lesz a válasz, így ez inkább csak amolyan költői kérdés volt.
- Ha belekezdünk, tudnunk kell hol, mikor, és hogy együtt szeretnétek, vagy inkább külön-külön.
Nézek a hármasra, akik a szobában rajtam kívül még fellelhetőek.

Nem is tudom, hogy az atyai öröm, hogy a fiam s Izzy boldogok, vagy a bölcs vámpír dominál bennem, mikor bazsalyogva nézem az ölelést.
Rudi említésére elgondolkodok, hogy tudom-e, hogy miről is van szó, de mintha rémlene, hogy említettek róla valamit, egy erdei séta kapcsán találtak rá. De szegény, öreg vámpír nem emlékezhet mindenre, így én is kérdőn pislogok feléjük.
Én nem válaszolok arra, hogy hol is volt a banánhéj, ami lebuktatott, s kiderítette Noel, hogy az én fiam, majd ő mesél, ha szeretne. Kíváncsian várom, hogyan is adja elő a történetet, amit nekem már elmesélt.
- Itt az ideje, hogy ő is elinduljon a vámpírok útján. Nem akarom tovább húzni. Helyesebben már úgyis tudja mi vár rá, és ugyebár ahogy te is mondtad, vagy vámpír, vagy meghal. Remélhetőleg nem akar meghalni, így marad a vámpír élet. Ami most úgy hangzik tőlem, mintha rossz dolog lenne, pedig nem így van. De te is tudod Dareiosz, hogy abba is őrült már bele vámpír, hogy évszázadokig él, s nem egy ember, lény hal meg mellőle, akit megkedvel. Ha a halandók között akar élni, nem maradhat sokáig egy helyen, mert feltűnő, hogy nem változik sokat az évek során testünk.
Biccentek egyet, helyeselve, hogy a továbbiakat beszéljék meg kettesben. Ha minden igaz Noelnek már nincs szüksége arra, hogy még egyszer átrágjuk a dolgokat, de ha mégis, majd sort kerítünk erre is. Majd újabb bólintással már azt jelzem, hogy egyet kell értenem öreg barátommal.
- Valóban, ebben igazad van. Nem érdemes kockáztatni azt, hogy valami baj történjen.
Combomra csapok, s felállok.
- Remélem nem gond, ha most én távozok....van még némi dolgom egy hölgyeménnyel.
Kacsintok egyet, azzal elköszönve az ajtó felé indulok el. Távozom.