Világleírás

Kérdezed, miért is van erre szükség?

Ez nagyon sokrétű kérdés… létre kellett hoznom, mert ha nem teszem, lelkiismeret furdalásom lett volna. Persze aki engem ismer, mondhatná azt, hogy nincs is lelkem... de hát a lélek nagyon érdekes. Nem csak úgy van bennünk. Él, olykor-olykor éppen önálló életet. No de elkanyarodtam már nagyon attól, amit ide kezdtem volna írni. Kezembe vettem annak idején egy papírt, ceruzát markoltam meg, s rajzolni kezdtem.
Világjáró emberként sok Földrészt megismertem, így tudtam, ha a földlakó emberek, lények bizonyos egyedeit ki akarom emelni, s egy teljesen más világba juttatom, úgy a kultúrájukat is át kell hoznom velük együtt, vagy pedig egy teljesen szürreális, számukra elképzelhetetlen világot alkotni, persze a mégis ebben segítségemre volt.

Így kezdtem bele abba, ami most szemeid elé tárul:

Amikor ide belépsz, talán fogalmad sincs arról, hogy egy másik bolygóra kerültél, egy másik világba, mely a föld alatt található, pedig így van. Különbséget nem találsz, hiába mesterséges minden, pontosan ugyanolyan, mint fent, a földön, és ugyanolyan sokrétű is. Mondhatnád, bolygó a bolygóban, és nem is tévednél. A Föld szívében fekszik Arcanus bolygó, az a világ, amibe most csöppentél. Azonban ha bekerülsz a föld mélyébe, onnan ki az út már nem vezet, vagy te nem tudsz róla.

Malfatach városa az élet központja, nyüzsgés, pezsgés jellemzi, nincsenek negyedek, nem tudod megmondani, hogy tulajdonképpen itt melyik népcsoport él, mert vegyes az összetétel. Sokrétű kultúra találkozása ez a hely, melyből nem hiányozhatnak a már megszokott balhék sem, hiszen a kulturális különbségek szinte vonzzák magukkal.

Együtt élnek mágusok és varázstalanok, mi sem bizonyítja jobban, hogy még egy Mágusképző iskola is található itt, mely a város szélén fekszik. Nincs rejtve, teljesen felesleges, hiszen akik itt élnek, tudatában vannak a mágiának, használják is többségben, így erre nincs szükség. Mégis hermetikusan védett terület, mert a máguspalánták vakmerőségét ismerve könnyedén kerülnének bajba, ha ez nem így lenne.

Malfatach külterülete valóban az, aminek látszik. Egy sűrű erdő választja el a várostól, melyen átjutni nem egyszerű, de bejutni sem, persze nem lehetetlen. Bátor szelleműek vállalkozhatnak rá, a látvány miatt megéri, de számolj a következményekkel is, hiszen könnyen eltévedhetsz és találhatod magad a Koponyaszirten, ahonnan nincs visszaút.

Zemenir területe a számkivetetteké, egy sziklás, kopár vidék, ahol emberi létformával nem találkozol, de mással igen. Veszélyes, ha úgy döntesz, mégis felkeresed, lehet, nem jutsz vissza élve. Kalandozóknak, elhivatottaknak kész paradicsom, még az is lehet, szerencsével járnak, ki tudja?

Ha mindezeken átvergődnél, akkor tárul a szemed elé az a látvány, amit álmaidban sem gondolnál. A várostól délre húzódik a tenger, de csak tapasztalt hajósként add arra a fejed, hogy meglovagold a hullámokat, mert a víztömeg közepén egy szakadék vár rád, melybe a víz minden oldalról beleömlik. Hogy hogyan is nem nyeli el ez a szakadék az összes vizet egy idő után, az rejtély még számodra, és lehet, az is marad.

Szerencsés esetben, ha ezen a tengeren is átjutsz, már nem ilyen gyönyörű a táj, hiszen leginkább kopár, sziklás területek fogadnak, ahol a homok, a kő, vagy éppen a jég az úr, és ez öleli magához a birodalmat.

A segítségért köszönet Noelnek!!